Catcher M. Sue

Ha az igazságot akarod látni tarts tükröt a valóságnak.

Catcher M. Sue: Géntudat

I. Felismerés

Talán az egész csak álom. Felkelek és rájövök, hogy csak a fantáziám játszadozik velem. Reménykedem. Már ébren vagyok, de nem nyitom ki a szemem. Hallgatózok. Ismerős neszek ütik meg fülemet. Gábor csendes szuszogása megnyugtat. Tudom hol vagyok. Távolról a kazán duruzsoló hangja és halk nyöszörgés. Dorci álmodik. Édes. Olyan fantáziája van. A végén még író lesz. Remélem az ő álmai valóra válnak, bár ez most kevésé fontos. A lényeg, hogy hallom őt. S ha őt, akkor mellette szuszog a picurkám is, aki nem is annyira kicsi. Katus májusban hét lesz és ősszel iskolás. A gondolatok cikáznak bennem. Még korán van. Az álom és az ébredés mesgyéjén még mindig ugyanaz a gondolat motoszkál bennem. Álmodtam, vagy sem ami történt? Nem tudom jó ötlet-e, de megpróbálom felidézni. S akkor újra érzem azt a furcsa, kimondhatatlan bizsergést. Még azt sem tudom eldönteni jó-e vagy sem. Csak engedem, hogy átjárjon és egyre többet és többet érzek a körülöttem lévő valóságból. Kényelmetlenül többet mint azelőtt. S mindehhez nem kell több mint egy gondolat. A fejemben megjelenik minden ami körülvesz. Ha ébren lennék, sem éreznék ennyi mindent. Félek. Bármi is ez, tudnom kell hogyan működik. Akkor, s csak akkor tudok dönteni, hogy akarom-e. Meglátjuk.

…..

II. Lelepleződés

III. Menekülés

IV. Hűség és árulás

V. A fájdalom ABC-je

VI. Lázadás

VII. Menedék és alku

VIII. Hazatérés

IX. A jövő katonája

Catcher M. Sue: Emlékezz vadász!

I. A munka

John most jól érezte magát. A futás mindent kitisztított a fejéből, új erőt adott, s csökkentette a sebek fájdalmát. Amúgy is túl sok fájdalom volt körülötte, jó volt tudomást sem venni a létezésükről.

Ahogy a friss erdei levegő végigsimította az arcát, belélegezte a fenyők erőteljes zamatos illatát, olyan volt mintha elkábította volna. Szerette ezt az illatot. Futás közben a lábai mintha maguktól tudták volna hova lépjenek, nem számított merre visz az út. John mélyen beszívta az esteledő erdő tiszta levegőjét, tüdeje megtelt éltető erővel. Bár szakadt róla a veríték, nem akart, nem tudott megállni. Csak futott, futott amíg fel nem ért a hegy egyik kietlen és kopár csúcsára. Megállt. Körülnézett. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Mindenütt az erdő sűrű lombozata takarta a vidéket, csupán az a néhány csúcs meredt kopaszon a magasba, melyek siváran és magányosan emelkedtek ki a mély sűrűségből. A látvány önnön lelkére emlékeztette. Bár nem mondhatja, hogy idős lenne, már annyit látott, hogy az két emberélet számára is sok lenne.

Az emlékek sokaságából kiemelkedett néhány sivár hegycsúcs is, tele fájdalommal és a magány konok és visszatérő szellemével. Hasonlítottak. Ez a táj és Ő. A lelkük talán éppúgy egész és törött egyszerre. Mégis léteznek és tovább élnek. Éppen addig, amíg szükség van rájuk.

Aztán elindult. Lassan sétált, a futás kissé kimerítette. Nem tudta mióta küzdött a tereppel, de azzal tisztában volt, túl messze ment. Igyekeznie kell, hogy sötétedésre visszaérjen az appartmannba, nehogy Lara megijedjen. Megígérte neki, hogy mire a délutáni matinénak vége, ő is visszaér. Igyekeznie kellett. Elindult lefelé a lejtőn. Ekkor még nem tudta, ez nem csupán jelképes gondolat volt. Már sötétedett, így gyorsabb tempóban vágott neki a visszaútnak, közben gondolatok kezdtek cikázni a fejében.

Lara még csak 8 éves volt, okos és szép kislány. Túlságosan is, éppen ezért apai félelmei azt súgták, még jobban kellene vigyázni rá. Túl kevés időt töltenek együtt a munkája miatt. Lara szerencsére az édesanyja természetét örökölte. Korához képest rendkívüli agyafúrtsággal és diplomáciai érzékkel oldotta meg mindennapi problémáit. Az anyukája büszke lenne rá. John felsóhajtott s a lemenő napra nézett. Igen, akkor is úgy markolt bele a veszteség fájdalma mint most. Ez nem fog soha elmúlni, csak eltemetni lehet, ahogy eltemette Juliat is. Régen volt, Lara harmadik születésnapja előtt történt meg. Senki sem tudta, hogy ilyen súlyos az állapota. A mellrákot nem sokkal Lara születése után diagnosztizálták. Megtettek mindent, minden szükséges lépést, s úgy tűnt a sötét fellegek elvonúlnak. De csak illúzió volt. Már eltelt majdnem két év, amikor újra támadt a kór. Akkor karácsonykor lett rosszul még mielőtt sielni indultak volna. Gyenge volt, állandó hányinger kínozta, étvágya egyre romlott. A kórházban nem örültek az ünnepi látogatónak, s ezen John annyira felhúzta magát, hogy majdnem egy fogdában töltötte az ünnepeket a család nélkül. Az orvosuk, a telefonbeszélgetés után órák alatt beért az intézetbe. Vizsgálatok sora következett, amit Julia egészségi állapota miatt igen nehezen viselt. Larára John anyja vigyázott, aki akkor még élt. (Rá 2 év múlva szívelégtelenségben hunyt el.) A diagnózis keserű karácsonyi ajándék volt, mintha a sors élvezné a gyönyörű külsőségekbe csomagolt fájdalom átadását. Újra támadt a kór, de már sokkal aggresszívabban. Julia másik mellében is megjelent és ami a legrosszabb, további áttéteket találtak a nyirokrendszerben. Sürgősen lépni kellett. John jó katona volt, elismerték, tudták most neki van szüksége segítségre. Eltávozást kapott 5 hónapra. Az ilyen bánásmód csak a legkiválóbbakat illeti meg, de az ára is magas volt. Az élete nem volt az övé, ezt már akkor tudomásul vette, amikor belépett. De akkor örült a kivételezésnek, minden percét a feleségével töltötte. A kezdeti bizakodást és reményt, lassan felváltotta a fájdalmas keserű beletörődés. Rövid időn belül kiderült, nincs több lehetőség, a kapuk bezáródtak.  Ahogy Julia állapotan rohamosan romlott, úgy nőtt John haraja az egész világgal szemben. Kedvesének halálának bekövetkezte olyan hatalmas fájdalom volt, hogy komoly segítségre volt szüksége a továbblépéshez. Julia május 3-án halt meg, a karjában. Utoljára csak annyit mondott: “Úgy szeress, ahogy én szerettelek.. Vigyázz Larára.”-. Majd örökre elaludt. John már nem emlékezett arra, meddig volt részeg. Csak a detoxikáló furcsa bűz, az embertelen bánásmód és a pszichológus kegyetlen szavai zökkentették vissza a valóságba. Van kiért élnie. Van egy lánya, akinek csak ő maradt. Nem hagyhatja el.

Ismét felállt. A temetés után Larával az államnak a másik végére költöztek egy csendes kisvárosba. Hamar beilleszkedtek, sok mély barátság született. Ennek köszönhető, később volt kire hagyni Larát, mikor újra szolgálatba állt.

…..

II. Csapdában

III. A kísérlet

IV. Zombi vadász

V. Űzött vad

VI. Eszmélés

VII. Próba

VIII. Fájdalom és boldogság

IX. Szakítás

X. Újjászületés (Emlékezz vadász!)

XI. Az utolsó küldetés

XII. Megnyugvás