Catcher M. Sue

Ha az igazságot akarod látni tarts tükröt a valóságnak.

Catcher M. Sue: Lélekpatrónus

 

Eljött az időd, adj számot a múltról

lemondva javakról, lásd a puszta valót,

a nem láthatót, mit értelemmel fogni

ember képtelen.

Légy az Első, s utolsók helyét hagyd el,

Mint zuhogó folyam szabadulva orom fogságából.

Hosszú utad vezet valahová vagy mégsem?

Láttál, hallottál,

Rejtelmek kincstárnoka lettél,

S mégis tudatlan maradtál.

Vakon éltél, mert látni nem akartál.

Eljött az idő, döntened muszáj.

Mered e látni a valót?

Kezedben tartod létezésed kulcsát,

Nyisd ki hát lelked örökkévalójának zárt kapuját.

Vár a dicső jutalom, a kincs, mit apró fiolába

Rejtett korai idők örzője.

Az öröklét a jutalom.

Légy Te a méltó,

S vezesd tovább a halandót jó úton.

Nem búcsúzunk,

Mert útunk újra összefut.

Együvé tartozunk,

Mert,

Örökké voltunk.

Örökké MI vagyunk.

 

 

---

 

Catcher M. Sue: Ébresztő...

 

Ne sajnálj,

Bízz.

Ne sírj,

Remélj.

Ne ülj tükön,

Mozdulj.

Ne kérj,

Adj.

S akkor meglásd,

Lesz Holnap.

 

 

---

 

 Catcher M. Sue: Gyógyulás

 

 Némaságban ülök.

S ez Nekem így jó.

A szavak csak fájldalommal járnak.

A fájdalom-barát pedig búcsuzni készül. Talán.

Int és feláll.

Hinni nem tudok.

Megint int és megfordul. Elindul.

Reménykedem.

Megfordul, mosolyog.

Ekkor látom meg Őt.

Távol, de jön, közeleg.

A Remény az.

Az elhagyott barát.

Újra visszajön.

S hinni, mosolyogni tudok újra.

Élek, érzek, s ismét remélek.

Azt ígérte többé el nem hagy soha.

A jövő már kézenfogva mutatja új utam.

Meggyógyultam.

A kór elillant, elszaladt.

S én újra élek,

Épen, boldogan.

 

---